A kibékülés estéje

Bolyongtam szemeiben és összezavarodtam.

Azt hittem utálom, amiért így becsapott.. de sosem haragudtam rá.. nem tudtam rá haragudni. 

Közeledett hozzám és tudtam, hogy mi következik és, hogy megakadályozzam ellöktem magamtól.

-Nem!

-Szeretlek. - mondta halkan miközben újra közelebb jött.

-És mi van Ágival?

-Hát ő csak egy régi "nagy szerelmem" volt és hát azt hittem érzek iránta valamit de nem. Mást szeretek és butaság volt ezt tennem, de van mikor így jövünk rá, hogy kit is szeretünk valójában.

-Nem tudom mit is mondjak Olivér..

-Szeretsz?

-Mindennél jobban.. 

-Ennyit elég volt mondanod. - mosolygott majd megcsókolt. Szinte már felfaltuk egymást de nagyon hiányzott és bepótoltuk a kimaradt csókokat.

-És most hogyan tovább? - kérdeztem.

-Költözz vissza hozzám.

-Most rendezkedtem be és már költözzek is ki?

-Hát.

-Most várjunk vele és ne hamarkodjuk el. - Olivér húzta fel a szemöldökét, láttam nem tetszik neki az ötlet. 

-Ahogy akarod.. 

-Naa. - bújtam hozzá. Hiányzott az illata, az ölelése.. 

-Menjünk ki a többiekhez?

-Jó lenne amúgy. Ki tudja mit hisznek mit csinálunk mi itt ketten. - elmosolyodott rajta Olivér. 

Még nem szeretnék vissza költözni hozzá, hisz még csak pár napja szakítottunk.. talán így jobb lesz ha nem találkozunk annyit. Mikor visszaértünk a másik szobába csak úgy néztek minket. Bence arcán elkeseredséget láttam.. Sajnálom őt, de Olivér az életem.
-Na? - nézett rám Lili nagy szemekkel amire Olival egymásra néztünk és csak mosolyogtunk.
-Semmi. - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon.
Arról, hogy mit beszéltünk bent senki sem kérdezősködőtt de tudom, hogy Lili  szóba hozza még ezt az egészet. Szikiék már hamarabb hazamentek, Ya Ou és Lili még sokáig itt maradt.
Jó volt a hangulat de szomorú érzéssel töltött el mikor néha-néha Bencére pillantottam és neki nem volt párja. Mikor már éreztük, hogy elég ebből a kis összejövetelből mindenki haza felé vette az irányt.
Mikor Lilivel búcsúzkodtunk akkor a fülembe súgta: - Majd mesélj holnap..
Hát sok mesélni valóm nincsen, tulajdonképpen várható volt ez az egész.. Vagy nem is tudom, csak azt akartam, hogy vele lehessek újra és úgy látszik ő is.
A kapuba sokáig álltunk és csak csókolóztunk, nem nagyon akartunk elválni de véget vetettem ennek az estének.
-Na jó éjt. - még adtam neki egy puszit az ajkaira.
-Jó éjt. - ő viszont a homlokomat célozta meg.
Nagy mosollyal zártam be a kaput és mentem be a házba.
Bence ekkor lépett ki a fürdőből és kínosnak éreztem a helyzetet. Nem azért, mert Bencén alul csak egy törülköző volt, hanem láttam az arckifejezésén azt a csalódottságot és bánatot, hiába mosolygott rám.
-Jól vagy? - kérdeztem tőle.
-Igen, miért?
-Hát öö semmi csak nem vagy fáradt?
-Most már eléggé. - mosolygott.
-Akkor jó éjt. - visszamosolyogtam rá.
-És te? Jól vagy?
-Remekül.
-Ennek örülük csak vigyázz. - ezzel a kijelentéssel már be is lépett a szobájába és az ajtót bezárta maga után.. Remélem kiheveri.. Őt is nagyon szeretem de Olivér.. Ajh..
Lefeküdtem és még facen beszéltem Olivérrel, de már írtam neki, hogy elfáradtam és mindjárt bealszok így elköszöntünk egymástól. A telefonom leraktam a mellettem lévő éjjeli szekrényre majd a másik irányba fordultam. Már majdnem elaludtam mikor csörög a telefonom. Ki lehet ez ilyen későn? Anya.. vajon mit akarhat?
-Szia, mi az??
-Szia kincsem... - hangja nagyon megijedt volt és mintha sírna..
 

 

Szóval szeret? Vagy egy újabb hazugság?

Hiába úgy éreztem, hogy utálom állandóan a tekintetét kerestem. És szemeink folyton találkoztak.
A szemceruzát elég nehezen szedtem le az arcomról.. dörzsöltem, ami kisebb-nagyobb vörös foltokat hagytak maguk után. Lili ha rámnézett folyton nevetett, amire a fiúk is elkezdtek neveteni. Szerintem csak én éreztem ezt az egészet kínosnak.. Talán, mert ott volt Olivér. Csak azt nem értem miért itt van es miért nem Ágival..  Na jó ez hülye gondolat volt, hisz Bence a barátja, miért ne jöhetne le hozzá. Legszívesebben hazamentem volna, de hát itt lakom szoval.. És még a szobámba se tudtam volna bazárkózni, mivel oda települtek le iszogatni. Hívogattak be a szobába, hogy csatlakozzak de én csak álltam az ajtófélfába es néztem őket.. És persze legtöbbször Olivérre néztem.
Mikor már vagy 10-edszer hívtak magukhoz, próbáltam kitalálni valamit, hogy miért nem megyek.
-Nem vagyok valami jól úgyhogy inkább lefekszem Bence szobájába, de azért jó mulatást.
-Rendben. Kell valamilyen gyógyszer? - kérdezte Bence.
-Nem, csak lefekszem lehet, hogy elalszom.
Otthagytam őket majd egy zacskó chipset magamhoz véve sétáltam be Bence szobájába. Nem túl sokat voltam bent a szobájába de sosem láttam még kupit itt.. Nem úgy, mint Olivér aki nem tud rendet rakni maga után..
Bekapcsoltam a TV-t, lefeküdtem, betakaróztam es elkezdtem keresgélni a csatornák közt. Találtam egy számomra érdekesnek tűnő filmet és azt néztem.
Közben a chips egyre csak fogyott.
*Kopogtak*
Biztos Bencus, hogy megnézze jol vagyok-e erre egy olyan személy lép be akire nem számítottam volna. Olivér.. De minek?
-Szia, baj ha bejövök? - erre nem válaszoltam csak néztem tovább a TV-t.
-Szóval nem.. - és bezárva maga után az ajtót sétált is az ágy felé.
-Hát.. Gyere felőlem, de pihennék.
-Jajj, jó van már. - erre se mondtam inkább semmit csak néztem tovább a filmet, de azért figyeltem félszemmel Olivér minden egyes mozdulatát. Elsőnek ült az ágyon, mintha gondolkodott volna, utána pedig mellém feküdt. Én csak meglepődött fejjel néztem.
-Mi van? - kérdezte vigyorogva.
-Semmi.. - majd ismét a fejemet a TV felé fordítottam. Éreztem, ahogy kicsit mocorog, majd közelebb került hozzám. És lassan fejével elkezdett közeledni az én fejemhez és csókolgatni kezdte a nyakam. Eleinte meglepődtem, majd nagyon élveztem.. hiányzott.. De utána észhez tértem és hátra húztam a fejem és az övét eltoltam.
-Te meg mit csinálsz?
-Jajj, te olyan buta vagy.. Nem vetted észre, hogy hiányzol nekem?
-Hát öö még alig pár napja szakítottunk és elvileg Ágival vagy együtt.
-Nem vagyunk együtt.. - tartott egy kis szünetet- És igen pár napja szakítottunk de rájöttem kit is szeretek valójában és te vagy az a lány, akiért élnem kell és nagyon szeretlek és nagyon hiányoztál. - jaj ez a szomorú arc.. Szeretem! De ha megint átver? És tuti megcsalt.. És jó mindenkinek jár 2. esély de nem is tudom, hogy mit tegyek.. Csak néztünk egymásra és legszívesebben megcsókoltam volna.