Beégtünk kicsit

-Szia Edina.. - megölelt engem. Nagyon jó kapcsolatunk volt.
-Szia Lori! Jó látni téged! Hogy vagy?
-Hát..
-Olivért nem értem..
-Én sem, de emiatt ne romoljon el a kapcsolatunk!
-Próbáltam beszélni vele erről, hisz annyira szerelmes volt beléd.. És most is szeret.
-Úgy látszik mégsem.. Vagy lehet szeret csak nem eléggé.. Gondolom már Ágival együtt vannak..
-Nincsenek. Csak barátok, Olivér nem tudja mit érez.
-Hmm.. Hát jó, de akkor mondhatta volna ezt nekem hamarabb is, hogy Ágival találkozgat meg ezek és akkor mondhatta volna azt is, hogy legyen szünet míg eldönti kit szeret..
-Tudod milyen.. De rendbe lesz minden! Tudom, hogy még együtt lesztek.
-Csak lehet, hogy én már nem akarok vele lenni. - hogyne akarnám.. nagyon szeretem!
-Ezt megkéne beszélnetek.
-Nem keres engem én sem fogom őt. Na mindegy, ne beszéljünk erről. Egyébként hogy-hogy itt vagy? Nem szoktál ebbe a boltba járni sűrűn.
-Olivér mondta, hogy vegyek neki pár dolgot amit felírt.
-Értem. És hogy haladsz?
-Meg van pár dolog.
-Mondd meg neki, hogy Kati néni üzeni, hogy holnap jön a kedvenc csokijából..
-Oké.
-De én most megyek is, még van pár elintézni valóm.
-Rendben, szia! - megölelt újra és elindultam még venni pár dolgot.
A boltba hamar végeztem. Utána mentem nézni az új szobámba festéket. Eldöntöttem milyen színű legyen, persze ebbe még Bence beleegyezése kell.
Még csak dél van. A fiúk koncertje 3-kor kezdődik. Felhívom Bencét..
-Szia Lori, baj van?
-Sziaa nem nincsen semmi csak gondoltam felhívlak, hogy hol jártok meg ilyesmi. - háttérben hallottam Olivér hangját, hogy kérdezi: Lori?..
-Hát fél 3 körül már lehet a városban leszünk.
-Jó koncertezést! Puszilom Szikit meg Ya Ou-t.
-Puszil titeket Lori.
 Mi is őt. - mondták. Bár Ya Ou hangját hallottam a legjobban.
-Na jó nem zavarlak, leteszem. Majd itthon beszélünk. Szia.
-Nem zavarsz. De akkor szia. - és letettem. Biztos Olinak is rossz, hogy előtte "beszélek" Bencével.. vagy lehet nem is érdekli.. De Edina azt mondta, hogy szeret csak nem tudja, hogy mi is legyen.. Lehet beszélni kéne ma vele. Lassan ha is értem, majd később munkát kezdtem keresni.
Felírtam sokat egy lapra, majd holnap felhívom mindegyiket reggel. Gyorsan el is telt az idő a munkák keresésében, 3 óra lett. Bár ebben a 3 órában volt, ebédelés, kipakolás, átöltözés.
Nem nagyon tudtam mit csinálni..
Ez mindig így volt, ha koncerteztek. És most még Laurához sem tudok menni.. Őt is elhanyagoltam, pedig a legjobb barátnőm itt Pesten..
Felhívom Lilit, vele is nagyon jóba lettem, hátha van kedve valamit csinálni.
-Haló?
-Szia Lili, Lori vagyok. Nincs kedved talizni?
-De, benne vagyok! És hol?
-Hát most még egyenlőre csak gyere Bencéhez.
-Bencéhez? A fiúk koncerteznek, hogy kerülsz oda? - kérdezte nevetve.
-Majd elmesélek mindent.
-Jó akkor fél óra múlva kb ott vagyok.
-Oké. Szia!
-Szia.
Elég unalmas volt a napom, hátha most csinálunk valamit.. Szétunom a fejem..
Míg Lili nem jött addig én átöltöztem, MEGINT. Biztos megyünk valamerre, ne itthoni cuccba menjek el.
Csöngettek. Biztos Lili, megyek is ki elé a kapuba.
Igen ő az.
-Szia Lili.
-Szia, fú de csinos vagy!
-Ó köszönöm, te sem panaszkodhatsz.
Bekísértem a házba. Persze már járt itt, sokszor voltunk itt Bencénél kerti partira stb.
-Na és hogy-hogy itt vagy? - kérdezte. Én elmeséltem neki mindent, ami ebben a 2 napban történt.
-Szóval most itt lakom.. - ezzel a kijelentéssel fejeztem be mondanivalómat.
-Biztosan kifogtok békülni Olivérrel.
-Mindenki ezt mondja? Lehet jobb így.
-Hát de szeretitek egymást, úgysem fogjátok bírni egymás nélkül.
-Ajj lehet.. Nem tudom.. - vágtam durcis arcot. Amire Lili nevetni kezdett.
-És Ya Ouval mizu?
-Megvagyunk szerencsére.
-Cukikák vagytok. Bár már mondtam, csak láttam az új képeket, amiket te vagy Ya Ou raktatok fel. Nekünk is vannak fent közös képek Olival.. Gondoltam, hogy törlöm de Olivér nem törölte őket MÉG. Szóval én sem.
-Jó lesz minden. Na csináljunk valami csajos dolgot!
-Na! De mit?
-Sminkeljük ki egymást bekötött szemmel. - nevetett.
-Én benne vagyok mindenbe. - nevettem én is. És indultam a sminkes táskámért, ami elég nagy volt és nehéz.
-Neked aztán jó sok sminked van. - kezdett is nézelődni a táskámba, miután letettem a kanapéra.
-Vannak benne régiek is.. Abba a kicsibe vannak azok amiket most szoktam használni. - mutattam a táskába lévő kis tasakra.
-Hmm ez nagyon szép szín. - mutatott egy rúzst nekem.
-Igen, kettő van belőle azt még nem is használtam. Ha kell neked adom.
-Tényleg?
-Igeen, iker rúzsaink lesznek.
-Köszönöm. - majd megölelt. Utána nyúlt egy kis tükörért és kifestette az ajkait.
-Áá nagyon jól áll!
-Na ezt már most imádom. Fesd ki te is - nyújtotta a rúzst. Én pedig kivettem a tasakból az enyém. -Hahaha, iker rúzs! - és kifestettem én is.
-Hát neked is nagyon jól áll! - mosolyogva turkáltam a táskába, majd kezemhez kaptam egy fekete szemceruzát.
-Most bajuszt rajzolok neked. - elkezdett nevetni Lili, de már közelebb ült, hogy jobban elérjem az arcát. Festés közbe nevettünk mindketten.
-Jó kis göndör. Na várjunk még lentre kell egy kecskeszakáll is. - Lili már nagyon nevetett.
-Na kész is. Túl szexi!
-Most én neked. - elkezdett rajzolni a szemem köré.
-Mi lesz ez? - elsőnek nem jöttem rá.
-Majd meglátod.
-Ja, tudom már. - nagyon jó volt a hangulat, pedig nem olyan dolgot csináltunk amin tényleg nagyon lehet nevettni, hanem olyan volt mintha egy pizsi bulin lennék és gimisek volnánk.
-Tökéletes. - mefogtam a tükröt majd láttam, hogy kerek szemüveget rajzolt meg a homlokomra Harry Potter jelet vagy mit is.
-Vingárdium levi ószá! - megfogtam egy varázspálcának kinéző eszközt, ami talán szemceruza volt és mutattam Lili felé. Erre elkezdett nevetni. Majd, hogy mégjobban hasonlítsak egy varázslóra, felálltam, lófarokba fogtam a hajam és a plédem a nyakamba kötöttem, mintha egy palást lenne. Lili majd meg fulladt a nevetéstől. Erre hirtelen hallottuk, hogy kinyílt a ház ajtaja és Bence lépett be.. Majd Sziki, Ya Ou.. és Olivér.. Én meg ott álltam, a "szemüveggel" a fejemen a palásttal a hátamon, amit gyorsan megkaptam és szétszedtem. Meg a hajamból a gumit is kiszedtem.
-Sziasztok. - alig bírta kinyögni Lili, mert úgy nevetett. És a fiúk is nevettek, csak én nem. De aztán már végigfutott az agyamon ez az egész és rájöttem, hogy hogy is nézhetünk ki Lilivel. De aztán Olivérre néztem, aki engem nézett folyamatosan és csak mosolygott.

A bolt

Az "első" éjszaka az "új" lakásba. Ugye tegnap is itt aludtam de ma azért másabb, hisz immár itt lakom. Még be kell jelentenem erre a címre a nevem, hogy ide küldjék a leveleket stb. Ne hogy Olivérhez keljen járnom.. Munkát is keresni kéne.
De elsőnek is megmosom az arcom jó hideg vízzel, hogy teljesen felkeljek. Megnéztem Bence ajtaját ami be volt zárva és sötét volt bent, gondolom alszik még.
Ahogy benyitok a fürdőbe épp Bence lép ki a zuhanyzóból.
Gyorsan visszacsuktam az ajtót.
-BOCSI! NEM LÁTTAM SEMMIT! - szinte ordítva mondtam. Miután ezt elmondtam nyílt az ajtó mögöttem.
-Semmibaj. - jött ki Bence, akin csak egy törülköző volt.
Nem nézelődtem sokat, alig mertem ránézni, máskor kopogok én hülye! De nem hallottam, hogy folyt volna a víz..
Megmostam az arcom gyorsan. Utána mentem reggelit készíteni, gondoltam Bencének is csinálok. Bár gabonapehelyhez nem kell sok tudás. Kijött ő is a konyhába.
-Én tényleg sajnálom.
-Jajj, most semmi baj. Lehet többször is elő fog fordulni, lehet én is rádnyitok párszor, majd veszünk ilyen kis táblákat, hogy foglalt/szabad.
-Ez jó ötlet. Egyébként ezt neked "csináltam".
-Ohh köszönöm.
Megreggeliztünk.. Alig mertem megszólalni tehát nem beszéltünk sokat.
-Éés mit tervezel a héten?
-Holnap 2 koncertre megyünk szóval hamar fogok felkelni, mert messze van egy kicsit.
-Jó lenne menni.. Majd ha veszek egy kocsit. Na akkor minden koncertetekre megyek. De nem szeretek annyira buszozni Pesten vagy Pestről valahova.
-Hát jöhetsz szerintem velünk. A fiúknak tuti nincs ellenére.
-Nem akarok kavarást.. tudom, hogy kitalálnának valamit.. Meg Olivérrel sem akarok találkozni.
-Értem.. Pedig jó lenne.
-Kiváncsi vagyok mikor írnak már cikket: Patocska Olivér és Hári Loretta románca végetért..
-Ez ilyen sajnos..
-Rossz lehet nektek..
-De mi nem foglalkozunk a pletykákkal meg az effélékkel. Csak a rajongók számítanak. - egy perc néma csend és témát váltottam.
-Na én megyek felöltözök utána megyek bevásárolni, ha van kedved jöhetsz velem. Meg mit vegyek?
-Hát ma próba lesz a fiúkkal bocsi. De estefelé mehetünk valamerre.
-Jó próbát és puszilom a fiúkat.
-Oké, majd átadom. - felálltam az asztaltól és mentem öltözni.
Felöltöztem, megágyaztam. Kisminkeltem magam és indulásra készen álltam.
-Sziaa Benceee. - kiabáltam neki mikor az ajtót nyitottam.
-Sziaaa! - kiabálta vissza.
Elindultam. Útközben a telefonom nyomkodtam, Facebookon beszélgettem Bencével egy darabig de
 nem sokkal később ő is ment a próbára.
Útközben persze rengetegszer gondoltam Olivérre.. volt mikor már hulltak a könnyeim, de nem akartam az utcán sírni így próbáltam folyamatosan törölgetni a szemeim meg felfelé nézni. Nehéz lesz elfelejteni, hisz ő volt az egyetlen fiú akibe ennyire beleszerettem.. De ha Bencével vagyok nem gondolok rá annyit..
Oda is értem a bolthoz, ahová jártam mindíg..
Már ismertem az eladókat, sőt még az üzletvezetőt is ismertem. Volt mikor besegítettem neki..
Oli is idejárt..
-Sziasztok! - köszöntem, mindenki visszaköszönt.
-Hogy vagy Lori? - kérdezte Kati néni a pénztáros. Egyébként nem öreg, csak nem tudom. Valahogy nekem ő néni marad.
-Hát meg vagyok köszönöm, és te? -tegeződtünk.
-Én jól vagyok és hol hagytad Olivért? Holnap fog jönni szállítmány a kedvenc csokijából.
-Hát most Olivérrel egy kicsit összevesztünk, de majd szólok neki, hogy rendeltél és tuti szalad majd ide. - kamu.
-Na min vesztetek össze már? - ajj, minek kérdezősködik.. most találhatok ki valamit.
-Nem nagy dolog, ne aggódj.
-Hát jó..
-Na de most megyek vásárolni.
-Jó nem tartalak fel. - végre. Egyébként kedves, aranyos.. de mindig mindent akar tudni.
Már rég nem jártam itt, inkább Olivér jött bevásárolni..
Úgy látom kicsit újították a termékeket. Egy csomó dolog van, amit még nem is láttam.
Az egyik sorban kerestem a kedvenc növényi vajam. Találtam egyet de nem tudtam, hogy ez az-e vagy más. Én csak azt szeretem és ha nincs itt akkor megveszem máshol. Hol egy dolgozó? Körülnéztem és rögtön láttam egyet. A hátam mögötti polcokat nézegette, biztos pakol vagy ilyesmi.
-Elnézés ebből csak ilyen fajta van? - mikor felém fordult a hölgy akkor vettem észre, hogy nem is itt dolgozik, csak azt hittem a zöld felsőjéről, hogy munkaruha mivel olyan színű, mint az övéké, de nem.. A kosarát pedig nem láttam mivel a lábai eltakarták.. Ő nem itt dolgozik..

Adore you

Na hazaértünk kezdődhetett a pakolás.
-Akkor a nappali legyen a szobám?
-Hát ha úgy neked jó, de felőlem cserélhetünk és akkor az én szobám lenne a tiéd amúgyis nagyobb, mint a nappali.
-Jó lesz a nappali. Köszönöm. - csak néztünk egymásra az ajtó előtt.. gondoltam, hogy most jöhet a csók de inkább bementem a nappaliba. Bence háza egyébként nem volt túl nagy, de legalább kertes. És az Olivérétől meg sokkal nagyobb, de nem is a házat szerettem..
Bence lerakta a kanapéra a bőröndöt.
-Segítsek?
-Hát a szekrényekből kikéne pakolni nem? Hova rakom a ruháim? De az is jó, hogy majd kérek Bélától pénzt és veszünk szekrényeket, addig meg a bőröndömben ellesznek a ruháim. - nem akarok pénzt kérni nevelőapucitól, de még nincsen munkám sőt még nem is kerestem tehát nincs más választás.
-Nincs benne sok minden csak pár DVD. A fiókban meg távirányító, elemek meg kacatok. De az én szobámba van egy üres rész a szekrényemben, de a szekrényt nem tudjuk áthozni, de ideiglenesen jó.
-Aztán rád ne nyissak ha éppen.. elfoglalt vagy.. - elkezdtem nevetni.
-Nem vagyok elfoglalt ember. - nevetett Bence is.
-Na jó elég a hülyeségből, ma majdnem meghaltam miattad szóval kezdjünk pakolni.
-Miattam? Te dűltél rám.
-Mert nevettettél.
-Hát akkor többet nem csinálom ezt. - megint vágta nekem a hülyefejeket.
-Na jó - hozzá vágtam egy felsőt - haladjunk bohócom. - és elkezdett kipakolni a szekrényből. És dúdolgatott. Imádom a hangját.. Bár az egész embert imádom.
Felismertem, hogy mit dúdolt így elkezdtem énekelni hozzá, mire ő felém fordult és csatlakozott az éneklésbe. Mire vége lett a dalnak, már ki is pakolta a szekrényt.
-Nem tudtam, hogy ennyire gyönyörű hangod van.
-Szoktam énekelgetni.
-Jelentkezz a következő x-faktorba, a fiúk is tuti támogatnának.
-Jó. - nevettem.
-Nem viccelek. - nézett rám komolyan - Most nem.
-Nem szeretnék jelentkezni, mert szerintem nincsen annyira jó hangom, vannak nálam jobbak pl: a ByTheWay. Most minek egy újonc?
-Butus vagy.
-Nem is gondolkoztam, hogy énekesnő legyek, ha megnyerném is van aki egész életében erre vágyott, hogy énekes legyen én meg aki meg még nem is gondolt erre.. Elvenném tőle az álmát ami nem is az én álmom. Na lehet ez hülyén jön ki, de remélem érted a lényeget.
-Értem. És egyébként igazad van.
-Nekem mindig. - nevetett Bencu.
Lassan bepakoltam már a ruháim a szekrénybe, amik gyűrődnek azokat pedig Bence szobájában lévő szekrénybe tettem be, a vállfára.
Mikor átmentem a szobába Bence takarót, párnt húzott át, majd megcsinálta az "ágyam". Kihúzta a kanapét, leterített egy lepedőt és a párnát meg a takarót is szépen lerakta.
-Ohh, gyönyörű. Köszönöm. - épp odaakartam menni megölelni, de eszembe jutott valami. - Még nem tökéletes! - a bőröndömből kivettem..  a párnámra raktam.
-Egy Pennys zöldség? - nézett rám furán Bence.
-Igen, Brokkoli.. Enélkül nem tudok aludni. Na meg.. - mentem vissza a bőröndömhöz. - Ezt a kispárnát 4 éves koromban kaptam és nem töltök el éjszakát nélküle. - mutattam neki.
-Aranyos. - elvette a kezemből majd nézegette és elmosolyodott.
-Tudom.

A költözés

Én nagyon is tudtam, hogy ki ő.. de ő nem tudta ki vagyok.
Csak értetlenül nézett.. hogy ki ez a lány Bencével.
-Hello Ági. - köszönt Bence.. Én pedig meg se szólaltam csak mentem előre Ágit fellökve. Nem hallottam, hogy mondott volna valamit csak mentem arra amerre hallottam a hangokat, ami a fürdőböl hallatszódott. Valaki zuhanyzik, biztosan Olivér..
Megragadom a kilincset és berontok..
-A cuccaimért jöttem! - a függöny mögül Olivér feje bukkan ki. Tekintete nem mond sokat, mintha már várt volna rám de még is meglepődött volna.
-Oké. De elsőnek megengednéd, hogy felöltözzek? - zárta el a vizet és kijött a függöny mögül, mire én becsuktam a szemem és elfordultam.
-Bocs. - azért na, már nem vagyunk együtt..
Mintha meg se hallotta volna.. És én sem őt csak hirtelen egy kéz nyúlt el mellettem és az ajtót nyitotta ki..
-Mehetsz. - mondta.
Mikor kiértem Ági szinte az ajtó előtt állt.
-Mit képzelsz, hogy bemész mikor a pasim bent fürdik??
-Hmm, tegnap még az én pasim "is" volt..
Erre Ági megdöbbenve nézett rám és hátat fordított nekem, a "szobánkba" ment.
Odamentem Bencéhez és megöleltem, majdnem elsírtam magam de próbáltam erős lenni.. nem akartam mutatni Olinak, hogy fáj..
Bence a hátamat simogatta.
El is eresztettem és gondoltam megkeresem a bőröndöm, ami a konyhában volt a szekrény mögött.
Letörölgettem kicsit és Olivér már ki is jött a fürdőből. Bencéhez ment majd lekezelte és a szobába vette ő is az irányt..
Mentem én is utánuk, hisz ott voltak még a ruháim, az ékszereim.. tehát elég sok minden.
Beérve a szobába látom, hogy Ági az ablakon kifelé néz és Olivér hátulról megöleli majd vállára hajtja fejét és súg neki valamit.. Amire Ági felém jön majd ki a szoba ajtaján és végül távozik a lakásból.. VÉGRE..
-Elküldted?
-Nem csak mondtam, hogy jöjjön vissza később. - és kacsintott.. De egy fasz.. Még előttem így mondja mikor.. Á mindegy.. Egyre jobban fáj, hogy ennyi volt a 3 hónap, ennyi voltam én neki.
-Akkor én össze is szedem a dolgaim..
-Nyugottan.
Elég sok ideig tartott míg mindent összeszedtem, addig Bencével beszélgettek, nevettek is.
Majd "otthon" megkérdezem min nevettek annyira, bár nem hiszem, hogy rajtam.
-Kész vagyok.
-Jó lassú voltál.
-Mivel nem segített senki. - néztem a két fiúra.
-Hát akkor már mehetünk is. - mondta Bence és nyitotta is az ajtót. Kezét nyújtotta felém, a bőröndre nézett.
-Majd viszem én. - és mosolygott. Odaadtam neki, majd kimentem az ajtón.
Míg Bence és Olivér lekezelt egymással én néztem az ajtót, amit lehet utoljára látok..
-Szia Csibi. - mindig így hívott.. Meg kiscsibém..
De én nem köszöntem csak amikor már lábam elhagyta az első lépcsőfokot hátra néztem, láttam, hogy még mindig néz.. én pedig bemutattam neki és mentem előre. Csak jussak már ki végre ebből a bérházból és ne lássam többet..
Mikor kiértünk akkor már korgott egyet a hasam.
-Éhes vagyoook.
-Nem reggeliztél, ne csodálkozz. - néztünk egymásra Bencével majd belékaroltam és így mentünk a közeli pékséghez, ahol vettem 2 csokis kuglófot.
-Ezt imádom. Kérsz?
-Egy kicsit. - törtem le egy darabot majd beleadtam a szájába. Bólogatott, hogy jó.
-Kell még?
-Nem, köszi. - mondta teliszájjal.
-Nem illik teliszájjal beszélni. - de nekem is tele volt..
-Aha tényleg nem. - nevettünk. Legalább hazafelé elszórakoztunk. Most mintha város néző úton lettünk volna. Mutogattunk mindenre, a házakra az emberekre én még a galambokra is.
Össze-vissza mondtunk minden hülyeséget, néha már röhögőgörcsöt kaptam. Vágta nekem a fejeket és én is neki. Egyszer majdnem elütött minket egy kocsi, ahogy nekimentem Bencének a nevetéstől.

"Információk"

A történetben egy 20 éves lány a főszereplő. 
Akit én Selena Gomez bőrében képzeltem el.

Lényegében azért, mert ő kedvenc énekesnőm és szerintem GYÖNYÖRŰ! 

Talán majd később valamelyik részben/részekben fog kiderülni, hogy hogy is kezdődött el ez az egész, hogy került a fiúk életébe. 
Csak nem szerettem volna úgy kezdeni ezt az egészet, mint egy mesét, hogy "hol volt, hol nem volt.." hanem belecsöppenünk egy eseményben és nem tudjuk, hogy pontosan ki is ő. És persze minden ki fog derülni a többi részekben! 

A szereplők persze még a fiúk is.

És lesznek mikor szereplők "tűnnek" majd el a történetből.. :) 

A többi szereplőt a képzeletetekre bízom. 
Meg lesznek adva tulajdonságok külsőre, belsőre és onnantól a ti dolgotok, hogy hogy is képzelitek el az embereket. 

Remélem tetszik ez a blog, igyekszem egy nap több részt felrakni és mivel pár nap múlva itt az iskola lehet nem lesz sok időm rá, de mindennap megpróbálok írni egy-egy részt. 

Puszi!

Hol is lakjak?

Bencével tegnap este jót beszélgettünk, bár hamar elámosodtunk. Mivel megkértem, hogy aludjon velem itt is maradt..
Hamarabb keltem fel, mint ő.
A telefonom nézve látom, hogy eléggé elaludtam.
Pontosan nem is tudom mit tegyek, mihez kezdjek.
Mivel még sok cuccom Olivérnél maradt azokért kéne mennem, de Bencénél nem maradhatok. Így majd felhívom Laurát, hogy hagy lakjak nála egy darabig, de mint ahogy ismerem ő még alszik.
Facebookon olvasgatok. Néztem, hogy írt-e Olivér de persze, hogy nem. Szerintem el is felejtett. Ebbe belegondolva el is kapott a sírás, hisz teljesen beleszerettem..
Lehet kibékülni kéne és bocsánatot kérni csak, hogy újra vele ébredjek, vele lehessek. De nem, ez már nem lehetséges.
Új életet kell kezdenem és elfelejteni Olit, furcsa, hogy ezen ilyen hamar gondolkodok. De talán ha hamarabb cselekszem nem lesz olyan fájdalmas..
Keresnem kéne munkát és nem nevelőapuci pénzén élni. Talpra kell állnom és egy szakítás térített észhez, hogy nekem semmiért sem kellett megdolgoznom, hanem csak kaptam a pénzt és meg volt oldva minden.
Az idő gyorsan telt, bár lehet azért is, mert néha-néha még elbóbiskoltam.  Így egyszer arra keltem, hogy valakinek a lassú, óvatos lépteit hallom a laminált padlón.
Erre felébredek teljesen, szemeim megdörzsölöm és én is felkelek a kanapéból. Felhúzom a redőnyt és az ablakot megnyitom, hogy friss levegőt engedjek be a szobába.
De még utoljára beledőlök az kanapéba, kinyújtózom, majd újra felkelek.
Megágyazok, az üres zacskókat összeszedem és a tálcán a tányérokkal együtt kiviszem a konyhába, ahol Bence a reggeli kávéját kortyolgatja kómásan.
Majd hang jön ki nehezen a torkán:
-Jó reggelt. - rám néz és mosolyog. Istenem ez a pali mindig mosolyog?! Bár nem bánom, hisz sokkal jobb kedvem lesz és én is mosolygok.
-Jó reggelt! Ma gondoltam, hogy felmegyek Olivérhez az összes cuccomért..
-Ja igen, ha nem tudsz hol lenni itt nyugodtan lakhatsz.
-Majd Laurát fogom felhívni, hogy nála lehetek-e egy kis ideig, míg munkát nem találok..
-Hát ahogy gondolod. - mosolyog.
-Na megyek átöltözök és hívom is.
Bementem a nappaliba a táskámért majd vittem be a fürdőbe, ahol rendbe tettem magam. Persze most se tudtam másra gondolni csak Olivérre. Visszagondoltam mindenre, a találkozásunkra, az összeköltözésre.. MINDENRE.
Ilyenkor a szemeimből kicsordult egy-egy könnycsepp, amit gyorsan le is töröltem és a bánatom próbáltam lefedni sok alapozóval, púderrel és minden vacakkal.. csakhogy ne látszódjon semmi.
Viszonylag hamar elkészültem.
Utánam Bence ment be zuhanyozni.
És ekkor jutott eszembe egy igen fontos dolog, mikor megnéztem, hogy hanyadika is van. Július 4.. Én de egy hülye vagyok..
Megnézem a naptárt és igen.. bele van írva:
Laura Görögország:c
Olivér miatt úgy elhanyagoltam, hogy már alig beszéltünk, pedig biztos mondta volna, hogy nagyon várja stb..
Ma mentek nyaralni Dáviddal.. Faszom! Akkor nincs más lehetőség.. Megyek haza!
De persze még megbeszélem Bencével is.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen??
Ott ültem a konyhába mikor kijött végre Bence.
-Szerintem haza utazok.
-Miért??
-Hát akkor egy nyomorék vagyok, hogy elfelejtettem, hogy Laura ma ment Dáviddal Görögbe, csak ugye mostanság nem beszéltem vele sokat..
-Hát és miért mennél haza? Ha ott nem tudsz lenni ahogy már mondtam itt lakhatsz!! Nem muszáj elmenned!
-Jó de.. - nem tudok semmilyen kifogást csak tudom, hogy Bence többet érez irántam és én is iránta.. és nem akarom elveszíteni, tönkretenni a barátságunkat.
-Végülis ahogy neked jó.. Tudod, hogy bárhogyan is döntesz támogatlak.
-És ezt nagyra értékelem meg azt is, hogy szeretnéd, hogy itt lakjak.. csak most hozzuk el a cuccaimat..
-Rendben.. akkor lassan indulhatunk csak reggelizek. Te nem vagy éhes?
-Öö.. nem. Majd veszek valamit a pékségbe később.
Mikor már teljesen elkészültünk indultunk a cuccaimért. Ekkor már fél 12 volt..
Az út Olivér felé csendes volt és rövid. Mikor megláttam a bérházat akkor kezdtem el izgulni, hogy Oli vajon mit vág a fejemhez, miért vagyok Bencével, de már nem is érdekelt mit gondol.
Próbáltam minnél lassabban lépcsőzni felfelé, de csakhamar az ő ajtaja előtt álltunk és Bence már csengetett is.
Az ajtót szinte rögtön ki is nyitották.. és mikor megláttam, hogy nyitotta ki azt hittem elájulok..

A vég?

Fél óra alatt hazaértem. A bérház előtt nem találkoztam Olival, szóval vagy otthon van már vagy késik vagy haza sem jön..
Felértem, és az ajtó nyitva volt.
Ott ült az ágyon.
Levettem a cipőm és bementem a szobába. És elkezdte a beszélgetést.
 -Összevesztünk és így most rögtön szaladtál Bencéhez vígasztalódni?
 -Te hülye vagy. Neki mindent elmondok, a legjobb barátom.
 -Hát ok.
 -Miért te hol is voltál? Ja azt még nem is mondtad..
 -Elegem van, hogy mindig minden tudni akarsz..
 -Igen, tényleg én akarok mindent tudni.. Mikor ha elmész sose kérdezem, bár úgyis hazudnál..
 -Miért hazudnék?
 -Krisztián hívott reggel mi? A faszt.. Ágika..
 -Igen szoktam vele beszélni, és ez olyan nagy baj? Nekem meg ő a legjobb barátom.. Akkor most én is vonjalak kérdőre mit kerestél Bencénél?
 -Már megtetted.. És nem nem baj, csak azért arról tudhatnék, hogy hova mész, kivel beszélsz, főleg, hogy a volt barátnőd, akivel végül mindig összejöttél..
 -Hát ha így folytatod..
 -Jézusom.. Vedd már észre magad..
 -Én?
 -Igen te.. Én szeretlek de látni, hogy te engem nem.
 -Szeretlek én is..
 -Mint barát..
 -Több.
 -De kevesebb, mint szerelem..
Mikor ezt kimondtam, ezután csend lett..
 -Nem tudom mit érzek..
 -Minden rendbe volt, csak azóta vagy furcsa mióta beszélgetsz Ágival és ne mondd, hogy nem csaltál meg vele, mert ez biztos..
 -Ennyi erővel én is mondhatnám ezt neked, hogy Bencével csalsz..
 -Tényleg hülye vagy.. Én megbíztam benned úgy is, hogy kitudja hány lányt szedtél fel úgy, ahogy engem.. Csak belém szerettél, és tudom, hogy szerettél, de azt nem tudom, hogy most mit érzel, de még magad sem tudod..
 -Nem tudom, mert..
 -Na miért?
 -Hát az van, hogy ugye most beszélünk Ágival és újra érzek iránta valamit, amit mindig is éreztem csak aztán jöttél te és minden más lett..
 -Ha őt szereted akkor legyetek együtt.. Én ebből nem kérek, nem kellett volna hazudgálni meg megjátszanod magad, de csak ehhez értessz..
Felálltam és próbáltam egyre több olyan dolgot a táskámba pakolni, ami az enyém.
Mikor nyúltam volna a parfümömért és Olivér megfogta a kezeim. Elég erősen utána megölelt és magához szorított. Hosszú ideig álltunk így míg feléfordultam és megcsókolt. De ez a csók nem olyan volt, amivel mindennap megajándékozott. Ebben nem volt az az érzés.. Az irántam való szerelme.. Nem volt benne. Csak a vágy, semmimás. Meg, hogy megsajnált, ennyi.
 -Olivér vége..
Nem szólt semmit csak hagyott elmenni én pedig újból Bencéhez vettem az irányt, csöngettem.. Szemeim törölgettem, hogy ne látszódjon az, hogy sírtam. De lehet, hogy így még pirosabbak lettek.
Bence jött kifelé. Amint meglátott rögtön leesett neki, hogy mi van.. Nem is kérdezgetett, meg sem szólalt. Mihelyt kinyílt a kapu én a nyakába borultam és keservesen sírtam.
 -Nyugi édes. - nyugtatott Bence miközben a hátam simogatta. Aztán elengedtem, hogy betudja zárni a kaput meghogy be tudjunk menni.
Ahogy beértünk leöltöztem, és bevonultam a nappaliba. Összeszedtem magam.. Nem azért jöttem, hogy elrontsam másnak az estéjét..
 -Nincs kedved filmezni? - kérdeztem Bencétől, akin látszódott, hogy aggódik értem.
 -De ez jó ötlet, mit nézzünk?
 -Csak ne romantikus filmet. - mondtam nevetve, amire Bence elmosolyodott.
Keresgéltünk filmeket a neten, aztán a lap-topot meg a TV-t összekötöttük, hogy nagyba nézzük a filmet. Próbáltam nem Olivérre gondolni, de csak az járt a fejembe, hogy most tuti ott van Ági.
No de Bence folyton próbált megnevettetni, ami sikerült is neki. Vágta a fejeket és beszélt nekem. Olyan kis édes volt..
 -Van valami nasi?
 -Fhú, hát biztos van. Megyek nézek valamit.
 -Rendben, addig kihúzom a kanapét.
 -Oké. - hallatszódott a konyhából.
A kanapét kihúztam egy takarót középre tettem. Egy párnát neki, egyet nekem. Minnél közelebb raktam, mert tudtam, hogy félni fogok, hiszen horrorfilmet kerestünk a neten, ami elég durvának nézett ki. És alig-alig jutott eszembe Olivér..
Elhelyezkedtem, betakaróztam a párnát az ölembe raktam és vártam Bencust.
Bence egy nagy tálcán hozott be kistányérokat, meg vagy 20 zacskó chipset, ropit. Egy csomó táblacsokit.
 -Az igen.
 -Hát ennyi van itthon.
Csak mosolyogtunk. És eszembe jutott, hogy Olivérnek külön szekrénybe vannak a táblacsokijai.. 
 -Na gyere. Indítsd el és nézzük.
Kinyitottam a chipseket a nagy tálba beleöntöttem a két kicsibe meg a ropit és egy másféle ízű chipset.. Azt félreraktam és a nagytányért közénk raktam.
A film tényleg félelmetes volt, sokszor a párnát a szemeim elé raktam, volt mikor sikoltottam is. És ezeken Bence jókat nevetett. A film közepe volt a legdurvább, ekkor már alig bírtam nézni és Bencéhez bújtam.. Mivel ő volt a jobb oldalamon, a fejem a válla alá raktam, pont a szívéhez ahol hallottam a szívverését, ami nagyon gyors volt. Lehet a film miatt..
Mikor vége volt a csodálatos filmnek, akkor elengedtem és felállt kikapcsolni a TV-t.
 -Na mit csináljunk? - kérdezte.
 -Hmm, nem tudom. Beszélgessünk.
 -Oké. Kell zene?
 -Á nem kell most.
 -Rendben.

Szeretem!

Nyakamat csókjaival árasztotta el.. Kezei a testem összes területét bejárta..
A hosszas együttlét után csörgött egy telefon, az övé volt az.
Ahogy meglátta ki hívja letette..
 -Ki volt az?
 -Á csak Krisztián..
 -És miért tetted le?
 -Hát most veled vagyok, a munka nem fontos. - elmosolyodott és megcsókolt. Imádom.
 -Oké. De lehet fontos majd hívd vissza.
 -Visszafogom. - kikelt az ágyból és a fürdő felé vette az irányt.
A telefon újra csörgött, amit én gyorsan elkaptam, hogy kihivigyem Olivérnek, de nem Krisztián hívta.. A kijelzőn egy olyan név jelent meg amit nem szivesen látok. Ági.. Vajon mit akarhat tőle?
Hallom, hogy Olivér zuhanyzik..
Nem tudtam, hogy felvegyem-e, de nem tettem.. Visszanéztem, hogy kikkel is beszélgetett és az előbb is Ági hívta. És ahogy lejjebb görgetek egyre többször jelent meg az ő neve. Volt olyan is, hogy Olivér hívta őt. Volt mikor 1 órát beszéltek..
 -Vajon mit beszéltek ennyit? - annyira ideges és dühös voltam, hogy azt hittem elsírom magam. Nem akarom elveszíteni.. És tudom, hogy Olivérnek Ági az egyik nagy szerelme volt..
Felöltöztem és rendbe szedtem magam, mintha nem is láttam volna semmit.
Olivér is kész lett.
Elindultunk a városba. De megint csörgött a telefonja és ennyit mondott: -Menj csak előre mindjárt megyek csak beszélek Krisztiánnal..
 -Oké... - tuti megint Ági hívta.. de minek?
Már kint álltam a bérház előtt. Vártam Olivérre már vagy 10 perce, és még nem jött. Így visszamentem érte, de egymásba ütköztünk..
 -Na mi az?
 -Már itt várlak mióta.. mit beszéltetek ennyi ideig?
 -Ja.. ömm semmi különöset csak úgy a lemezről meg ezekről.
 -És ezt előttem nem lehetett megbeszélni?
 -Jajj ne rinyálj már, mindig együtt vagyunk.. Talán már a wc-re is együtt menjünk?
 -Én azt hittem szeretsz és nem én megyek folyton utánad. Te akarsz mindig velem jönni mindenhova, ne magadból indulj már ki! Amúgyis tudom, hogy Ági hívott reggel... És láttam, hogy elég sokszor beszéltetek..
 -Te most komolyan utána néztél kivel beszélek? Észnél vagy? Látom mennyire bízol meg bennem, akkor talán abba kéne hagynunk mindent..
Ezt kijelentve kilépett a bérházból és otthagyott..
Kurva jó.. Ha tényleg komolyan gondolta, hogy vége akkor pakolnom kéne..
Nem tudtam mit tegyek, csak álltam ott.
Elkellett mondanom ezt az egészet valakinek. Így Bencéhez vettem az irányt.
Egész úton erre gondoltam.. Most vajon Ágihoz ment? Nem is hívott engem Oli, hogy bocsánat vagy bármi. Pedig én már felszerettem volna hívni.. Hogy mi is ez az egész.
Lassan odaértem Bencéhez. Egyébként ő mindig megért engem.
Csöngettem a kapunál és szinte már ott is teremt előttem, mintha tudta volna, hogy jövök.
 -Szia.
 -Szia Lori. - mindig olyan mosolygósan vár.
Már nyitja a kaput, hogy menjek be.
 -Mi járatban itt?
 -Hát nem tudtam, hogy mit is tegyek, és úgy gondolom, hogy te vagy a legjobb barátom így mondanom kell valamit.
 -Elég rosszul nézel ki. Mi az??
Beértünk a házba, ahol a nappali felé vettem az irányt. Mintha csak otthon lennék ledobtam magam a kanapéra ő pedig mellém ült.
 -Na mondd.
 -Hát reggel Olinak csörgött a telefonja és nem vette fel, letette. És megkérdeztem, hogy miért tette le. Azt mondta Krisztián volt és most nem a munka a fontos, hanem én, aztán elment zuhanyozni és újra csörgött a telefonja és gyorsan felakartam venni, hogy kivigyem neki. De megláttam, hogy nem Krisztián hívja, hanem Ági..
 -Gere?
 -Igen ő. Na és gondolkoztam, hogy felvegyem-e..
 -És? Felvetted?
 -Nem, mert nem tudom.. Elég szar érzés volt..
 -Hát barátok maradtak szóval megeshet, hogy néha-néha beszélnek.
 -Ja, csakhogy mikor Ági letette, utána megnéztem a hívásnaplót és többször is beszéltek, sokszor Oli hívta őt. És volt olyan mikor órákig. Na jó nem órákig de elég sokáig.. És ha nem lenne semmi, minek hazudna? Miért nem mondaná, hogy szoktak dumálni? Nem ölném meg..
 -Hát végülis igazad van.. Nem akarok neked rosszat meg hogy szarul érezd magad, de tudod milyen Olivér..
 -Igen tudom.. Ezért furcsa, hogy már mióta együtt vagyunk..
 -Nyugalom. Majd megbeszélitek. De ő most otthon van?
 -Nem, mert mentünk volna sétálni meg moziba. És mikor elindultunk megint hívták, gondolom Ági de azt mondta, Krisz.. és mondta, hogy menjek előre. Így is tettem, vártam rá és nem jött, gondoltam visszamegyek érte de pont jött. És hát valahogy elmondtam, hogy tudom, hogy Ági volt az, mert megnéztem kikkel beszélt. És akkor azzal jött, hogy sokat vagyunk együtt meg, hogy mindig mindenhová menni akarok vele, mikor ez pont fordítva van. Mindig féltékenykedik, mikor nekem lenne okom rá. Ágika meg a titkos beszélgetéseik. Akkor most szerinted mire is gondoljak?
 -Sajnos én sem tudom, ezt vele kell megbeszélned. Ha szeret minden rendben lesz. De elég hülye, hogy egy ilyen lányt elhagyna.
 -Hát max annyit beszélnénk meg most, hogy mikor viszem el a cuccaim ugyanis szakított..
 -Komolyan?!
 -Igen.. Mondta, hogy ha nem bízom benne nem is kéne együtt lennünk. De lehet így lenne a jobb..
Egy könnycsepp kezdte el útját a szememből kifelé és az útja Bence ujján ért véget. Letörölte arcomról és megölelt, ami nagyon jól esett főleg, hogy még Olivér előtt úgy mondd őt szerettem..
 -Minden rendben lesz.
 -Hát remélem..
Testünk elvált egymástól és kezem a zsebembe csörgő telefonfelé nyúlt.
 -Olivér.
 -Vedd fel..
Mondta Bence majd kiment a nappaliból.
 -Szia..
 -Szia, na akkor most hogy legyen?
 -Mi hogy legyen?
 -Hát kettőnk között.
 -Ha megkérdezed, hogy én mit akarok ez olyan, mintha te nem is akarnád..
 -Hát akarom, de nem kell nyomoznod utánam..
 -Nem nyomoztam, csak nem tudom te mit tennél ha azt láttad volna amit én.
 -Miért mit láttál?!
 -Ez nem telefon téma..
 -Jó.. Akkor megyek haza fél óra és otthon vagyok.
 -Nekem is kb annyi.
 -Miért hol vagy??!
 -Bencénél.
 -Minek?!
 -Miért ne?
 -Hát kösz bazdmeg.. - letette.
Még ő van felháborodva.. Kész vicc.
Kimentem én is a nappaliból és látom, hogy Bence a telefonján csinál valamit.
 -Na én megyek.
 -Rendben, kikisérlek.
Elmosolyodott, felállt és felém jött. Kinyitotta előttem az ajtót és kikisért a kapuig.
 -Remélem minden rendben lesz kettőtök közt. Csak mindig mosolyogj. Sokkal szebb vagy akkor.
 -Jajj Bence. - átöleltem. Jól magamhoz szorítottam. - Hogy érdemeltem ki egy ilyen jó barátot?
 -Majd írj azért este, hogy mi van. Vagy bármi lenne, hozzám jöhetsz. -mosolygott.
 -Rendben Bencu! Szia.
 -Szia.