2014. augusztus 27., szerda

Szeretem!

Nyakamat csókjaival árasztotta el.. Kezei a testem összes területét bejárta..
A hosszas együttlét után csörgött egy telefon, az övé volt az.
Ahogy meglátta ki hívja letette..
 -Ki volt az?
 -Á csak Krisztián..
 -És miért tetted le?
 -Hát most veled vagyok, a munka nem fontos. - elmosolyodott és megcsókolt. Imádom.
 -Oké. De lehet fontos majd hívd vissza.
 -Visszafogom. - kikelt az ágyból és a fürdő felé vette az irányt.
A telefon újra csörgött, amit én gyorsan elkaptam, hogy kihivigyem Olivérnek, de nem Krisztián hívta.. A kijelzőn egy olyan név jelent meg amit nem szivesen látok. Ági.. Vajon mit akarhat tőle?
Hallom, hogy Olivér zuhanyzik..
Nem tudtam, hogy felvegyem-e, de nem tettem.. Visszanéztem, hogy kikkel is beszélgetett és az előbb is Ági hívta. És ahogy lejjebb görgetek egyre többször jelent meg az ő neve. Volt olyan is, hogy Olivér hívta őt. Volt mikor 1 órát beszéltek..
 -Vajon mit beszéltek ennyit? - annyira ideges és dühös voltam, hogy azt hittem elsírom magam. Nem akarom elveszíteni.. És tudom, hogy Olivérnek Ági az egyik nagy szerelme volt..
Felöltöztem és rendbe szedtem magam, mintha nem is láttam volna semmit.
Olivér is kész lett.
Elindultunk a városba. De megint csörgött a telefonja és ennyit mondott: -Menj csak előre mindjárt megyek csak beszélek Krisztiánnal..
 -Oké... - tuti megint Ági hívta.. de minek?
Már kint álltam a bérház előtt. Vártam Olivérre már vagy 10 perce, és még nem jött. Így visszamentem érte, de egymásba ütköztünk..
 -Na mi az?
 -Már itt várlak mióta.. mit beszéltetek ennyi ideig?
 -Ja.. ömm semmi különöset csak úgy a lemezről meg ezekről.
 -És ezt előttem nem lehetett megbeszélni?
 -Jajj ne rinyálj már, mindig együtt vagyunk.. Talán már a wc-re is együtt menjünk?
 -Én azt hittem szeretsz és nem én megyek folyton utánad. Te akarsz mindig velem jönni mindenhova, ne magadból indulj már ki! Amúgyis tudom, hogy Ági hívott reggel... És láttam, hogy elég sokszor beszéltetek..
 -Te most komolyan utána néztél kivel beszélek? Észnél vagy? Látom mennyire bízol meg bennem, akkor talán abba kéne hagynunk mindent..
Ezt kijelentve kilépett a bérházból és otthagyott..
Kurva jó.. Ha tényleg komolyan gondolta, hogy vége akkor pakolnom kéne..
Nem tudtam mit tegyek, csak álltam ott.
Elkellett mondanom ezt az egészet valakinek. Így Bencéhez vettem az irányt.
Egész úton erre gondoltam.. Most vajon Ágihoz ment? Nem is hívott engem Oli, hogy bocsánat vagy bármi. Pedig én már felszerettem volna hívni.. Hogy mi is ez az egész.
Lassan odaértem Bencéhez. Egyébként ő mindig megért engem.
Csöngettem a kapunál és szinte már ott is teremt előttem, mintha tudta volna, hogy jövök.
 -Szia.
 -Szia Lori. - mindig olyan mosolygósan vár.
Már nyitja a kaput, hogy menjek be.
 -Mi járatban itt?
 -Hát nem tudtam, hogy mit is tegyek, és úgy gondolom, hogy te vagy a legjobb barátom így mondanom kell valamit.
 -Elég rosszul nézel ki. Mi az??
Beértünk a házba, ahol a nappali felé vettem az irányt. Mintha csak otthon lennék ledobtam magam a kanapéra ő pedig mellém ült.
 -Na mondd.
 -Hát reggel Olinak csörgött a telefonja és nem vette fel, letette. És megkérdeztem, hogy miért tette le. Azt mondta Krisztián volt és most nem a munka a fontos, hanem én, aztán elment zuhanyozni és újra csörgött a telefonja és gyorsan felakartam venni, hogy kivigyem neki. De megláttam, hogy nem Krisztián hívja, hanem Ági..
 -Gere?
 -Igen ő. Na és gondolkoztam, hogy felvegyem-e..
 -És? Felvetted?
 -Nem, mert nem tudom.. Elég szar érzés volt..
 -Hát barátok maradtak szóval megeshet, hogy néha-néha beszélnek.
 -Ja, csakhogy mikor Ági letette, utána megnéztem a hívásnaplót és többször is beszéltek, sokszor Oli hívta őt. És volt olyan mikor órákig. Na jó nem órákig de elég sokáig.. És ha nem lenne semmi, minek hazudna? Miért nem mondaná, hogy szoktak dumálni? Nem ölném meg..
 -Hát végülis igazad van.. Nem akarok neked rosszat meg hogy szarul érezd magad, de tudod milyen Olivér..
 -Igen tudom.. Ezért furcsa, hogy már mióta együtt vagyunk..
 -Nyugalom. Majd megbeszélitek. De ő most otthon van?
 -Nem, mert mentünk volna sétálni meg moziba. És mikor elindultunk megint hívták, gondolom Ági de azt mondta, Krisz.. és mondta, hogy menjek előre. Így is tettem, vártam rá és nem jött, gondoltam visszamegyek érte de pont jött. És hát valahogy elmondtam, hogy tudom, hogy Ági volt az, mert megnéztem kikkel beszélt. És akkor azzal jött, hogy sokat vagyunk együtt meg, hogy mindig mindenhová menni akarok vele, mikor ez pont fordítva van. Mindig féltékenykedik, mikor nekem lenne okom rá. Ágika meg a titkos beszélgetéseik. Akkor most szerinted mire is gondoljak?
 -Sajnos én sem tudom, ezt vele kell megbeszélned. Ha szeret minden rendben lesz. De elég hülye, hogy egy ilyen lányt elhagyna.
 -Hát max annyit beszélnénk meg most, hogy mikor viszem el a cuccaim ugyanis szakított..
 -Komolyan?!
 -Igen.. Mondta, hogy ha nem bízom benne nem is kéne együtt lennünk. De lehet így lenne a jobb..
Egy könnycsepp kezdte el útját a szememből kifelé és az útja Bence ujján ért véget. Letörölte arcomról és megölelt, ami nagyon jól esett főleg, hogy még Olivér előtt úgy mondd őt szerettem..
 -Minden rendben lesz.
 -Hát remélem..
Testünk elvált egymástól és kezem a zsebembe csörgő telefonfelé nyúlt.
 -Olivér.
 -Vedd fel..
Mondta Bence majd kiment a nappaliból.
 -Szia..
 -Szia, na akkor most hogy legyen?
 -Mi hogy legyen?
 -Hát kettőnk között.
 -Ha megkérdezed, hogy én mit akarok ez olyan, mintha te nem is akarnád..
 -Hát akarom, de nem kell nyomoznod utánam..
 -Nem nyomoztam, csak nem tudom te mit tennél ha azt láttad volna amit én.
 -Miért mit láttál?!
 -Ez nem telefon téma..
 -Jó.. Akkor megyek haza fél óra és otthon vagyok.
 -Nekem is kb annyi.
 -Miért hol vagy??!
 -Bencénél.
 -Minek?!
 -Miért ne?
 -Hát kösz bazdmeg.. - letette.
Még ő van felháborodva.. Kész vicc.
Kimentem én is a nappaliból és látom, hogy Bence a telefonján csinál valamit.
 -Na én megyek.
 -Rendben, kikisérlek.
Elmosolyodott, felállt és felém jött. Kinyitotta előttem az ajtót és kikisért a kapuig.
 -Remélem minden rendben lesz kettőtök közt. Csak mindig mosolyogj. Sokkal szebb vagy akkor.
 -Jajj Bence. - átöleltem. Jól magamhoz szorítottam. - Hogy érdemeltem ki egy ilyen jó barátot?
 -Majd írj azért este, hogy mi van. Vagy bármi lenne, hozzám jöhetsz. -mosolygott.
 -Rendben Bencu! Szia.
 -Szia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése