A vég?

Fél óra alatt hazaértem. A bérház előtt nem találkoztam Olival, szóval vagy otthon van már vagy késik vagy haza sem jön..
Felértem, és az ajtó nyitva volt.
Ott ült az ágyon.
Levettem a cipőm és bementem a szobába. És elkezdte a beszélgetést.
 -Összevesztünk és így most rögtön szaladtál Bencéhez vígasztalódni?
 -Te hülye vagy. Neki mindent elmondok, a legjobb barátom.
 -Hát ok.
 -Miért te hol is voltál? Ja azt még nem is mondtad..
 -Elegem van, hogy mindig minden tudni akarsz..
 -Igen, tényleg én akarok mindent tudni.. Mikor ha elmész sose kérdezem, bár úgyis hazudnál..
 -Miért hazudnék?
 -Krisztián hívott reggel mi? A faszt.. Ágika..
 -Igen szoktam vele beszélni, és ez olyan nagy baj? Nekem meg ő a legjobb barátom.. Akkor most én is vonjalak kérdőre mit kerestél Bencénél?
 -Már megtetted.. És nem nem baj, csak azért arról tudhatnék, hogy hova mész, kivel beszélsz, főleg, hogy a volt barátnőd, akivel végül mindig összejöttél..
 -Hát ha így folytatod..
 -Jézusom.. Vedd már észre magad..
 -Én?
 -Igen te.. Én szeretlek de látni, hogy te engem nem.
 -Szeretlek én is..
 -Mint barát..
 -Több.
 -De kevesebb, mint szerelem..
Mikor ezt kimondtam, ezután csend lett..
 -Nem tudom mit érzek..
 -Minden rendbe volt, csak azóta vagy furcsa mióta beszélgetsz Ágival és ne mondd, hogy nem csaltál meg vele, mert ez biztos..
 -Ennyi erővel én is mondhatnám ezt neked, hogy Bencével csalsz..
 -Tényleg hülye vagy.. Én megbíztam benned úgy is, hogy kitudja hány lányt szedtél fel úgy, ahogy engem.. Csak belém szerettél, és tudom, hogy szerettél, de azt nem tudom, hogy most mit érzel, de még magad sem tudod..
 -Nem tudom, mert..
 -Na miért?
 -Hát az van, hogy ugye most beszélünk Ágival és újra érzek iránta valamit, amit mindig is éreztem csak aztán jöttél te és minden más lett..
 -Ha őt szereted akkor legyetek együtt.. Én ebből nem kérek, nem kellett volna hazudgálni meg megjátszanod magad, de csak ehhez értessz..
Felálltam és próbáltam egyre több olyan dolgot a táskámba pakolni, ami az enyém.
Mikor nyúltam volna a parfümömért és Olivér megfogta a kezeim. Elég erősen utána megölelt és magához szorított. Hosszú ideig álltunk így míg feléfordultam és megcsókolt. De ez a csók nem olyan volt, amivel mindennap megajándékozott. Ebben nem volt az az érzés.. Az irántam való szerelme.. Nem volt benne. Csak a vágy, semmimás. Meg, hogy megsajnált, ennyi.
 -Olivér vége..
Nem szólt semmit csak hagyott elmenni én pedig újból Bencéhez vettem az irányt, csöngettem.. Szemeim törölgettem, hogy ne látszódjon az, hogy sírtam. De lehet, hogy így még pirosabbak lettek.
Bence jött kifelé. Amint meglátott rögtön leesett neki, hogy mi van.. Nem is kérdezgetett, meg sem szólalt. Mihelyt kinyílt a kapu én a nyakába borultam és keservesen sírtam.
 -Nyugi édes. - nyugtatott Bence miközben a hátam simogatta. Aztán elengedtem, hogy betudja zárni a kaput meghogy be tudjunk menni.
Ahogy beértünk leöltöztem, és bevonultam a nappaliba. Összeszedtem magam.. Nem azért jöttem, hogy elrontsam másnak az estéjét..
 -Nincs kedved filmezni? - kérdeztem Bencétől, akin látszódott, hogy aggódik értem.
 -De ez jó ötlet, mit nézzünk?
 -Csak ne romantikus filmet. - mondtam nevetve, amire Bence elmosolyodott.
Keresgéltünk filmeket a neten, aztán a lap-topot meg a TV-t összekötöttük, hogy nagyba nézzük a filmet. Próbáltam nem Olivérre gondolni, de csak az járt a fejembe, hogy most tuti ott van Ági.
No de Bence folyton próbált megnevettetni, ami sikerült is neki. Vágta a fejeket és beszélt nekem. Olyan kis édes volt..
 -Van valami nasi?
 -Fhú, hát biztos van. Megyek nézek valamit.
 -Rendben, addig kihúzom a kanapét.
 -Oké. - hallatszódott a konyhából.
A kanapét kihúztam egy takarót középre tettem. Egy párnát neki, egyet nekem. Minnél közelebb raktam, mert tudtam, hogy félni fogok, hiszen horrorfilmet kerestünk a neten, ami elég durvának nézett ki. És alig-alig jutott eszembe Olivér..
Elhelyezkedtem, betakaróztam a párnát az ölembe raktam és vártam Bencust.
Bence egy nagy tálcán hozott be kistányérokat, meg vagy 20 zacskó chipset, ropit. Egy csomó táblacsokit.
 -Az igen.
 -Hát ennyi van itthon.
Csak mosolyogtunk. És eszembe jutott, hogy Olivérnek külön szekrénybe vannak a táblacsokijai.. 
 -Na gyere. Indítsd el és nézzük.
Kinyitottam a chipseket a nagy tálba beleöntöttem a két kicsibe meg a ropit és egy másféle ízű chipset.. Azt félreraktam és a nagytányért közénk raktam.
A film tényleg félelmetes volt, sokszor a párnát a szemeim elé raktam, volt mikor sikoltottam is. És ezeken Bence jókat nevetett. A film közepe volt a legdurvább, ekkor már alig bírtam nézni és Bencéhez bújtam.. Mivel ő volt a jobb oldalamon, a fejem a válla alá raktam, pont a szívéhez ahol hallottam a szívverését, ami nagyon gyors volt. Lehet a film miatt..
Mikor vége volt a csodálatos filmnek, akkor elengedtem és felállt kikapcsolni a TV-t.
 -Na mit csináljunk? - kérdezte.
 -Hmm, nem tudom. Beszélgessünk.
 -Oké. Kell zene?
 -Á nem kell most.
 -Rendben.