Hol is lakjak?

Bencével tegnap este jót beszélgettünk, bár hamar elámosodtunk. Mivel megkértem, hogy aludjon velem itt is maradt..
Hamarabb keltem fel, mint ő.
A telefonom nézve látom, hogy eléggé elaludtam.
Pontosan nem is tudom mit tegyek, mihez kezdjek.
Mivel még sok cuccom Olivérnél maradt azokért kéne mennem, de Bencénél nem maradhatok. Így majd felhívom Laurát, hogy hagy lakjak nála egy darabig, de mint ahogy ismerem ő még alszik.
Facebookon olvasgatok. Néztem, hogy írt-e Olivér de persze, hogy nem. Szerintem el is felejtett. Ebbe belegondolva el is kapott a sírás, hisz teljesen beleszerettem..
Lehet kibékülni kéne és bocsánatot kérni csak, hogy újra vele ébredjek, vele lehessek. De nem, ez már nem lehetséges.
Új életet kell kezdenem és elfelejteni Olit, furcsa, hogy ezen ilyen hamar gondolkodok. De talán ha hamarabb cselekszem nem lesz olyan fájdalmas..
Keresnem kéne munkát és nem nevelőapuci pénzén élni. Talpra kell állnom és egy szakítás térített észhez, hogy nekem semmiért sem kellett megdolgoznom, hanem csak kaptam a pénzt és meg volt oldva minden.
Az idő gyorsan telt, bár lehet azért is, mert néha-néha még elbóbiskoltam.  Így egyszer arra keltem, hogy valakinek a lassú, óvatos lépteit hallom a laminált padlón.
Erre felébredek teljesen, szemeim megdörzsölöm és én is felkelek a kanapéból. Felhúzom a redőnyt és az ablakot megnyitom, hogy friss levegőt engedjek be a szobába.
De még utoljára beledőlök az kanapéba, kinyújtózom, majd újra felkelek.
Megágyazok, az üres zacskókat összeszedem és a tálcán a tányérokkal együtt kiviszem a konyhába, ahol Bence a reggeli kávéját kortyolgatja kómásan.
Majd hang jön ki nehezen a torkán:
-Jó reggelt. - rám néz és mosolyog. Istenem ez a pali mindig mosolyog?! Bár nem bánom, hisz sokkal jobb kedvem lesz és én is mosolygok.
-Jó reggelt! Ma gondoltam, hogy felmegyek Olivérhez az összes cuccomért..
-Ja igen, ha nem tudsz hol lenni itt nyugodtan lakhatsz.
-Majd Laurát fogom felhívni, hogy nála lehetek-e egy kis ideig, míg munkát nem találok..
-Hát ahogy gondolod. - mosolyog.
-Na megyek átöltözök és hívom is.
Bementem a nappaliba a táskámért majd vittem be a fürdőbe, ahol rendbe tettem magam. Persze most se tudtam másra gondolni csak Olivérre. Visszagondoltam mindenre, a találkozásunkra, az összeköltözésre.. MINDENRE.
Ilyenkor a szemeimből kicsordult egy-egy könnycsepp, amit gyorsan le is töröltem és a bánatom próbáltam lefedni sok alapozóval, púderrel és minden vacakkal.. csakhogy ne látszódjon semmi.
Viszonylag hamar elkészültem.
Utánam Bence ment be zuhanyozni.
És ekkor jutott eszembe egy igen fontos dolog, mikor megnéztem, hogy hanyadika is van. Július 4.. Én de egy hülye vagyok..
Megnézem a naptárt és igen.. bele van írva:
Laura Görögország:c
Olivér miatt úgy elhanyagoltam, hogy már alig beszéltünk, pedig biztos mondta volna, hogy nagyon várja stb..
Ma mentek nyaralni Dáviddal.. Faszom! Akkor nincs más lehetőség.. Megyek haza!
De persze még megbeszélem Bencével is.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen??
Ott ültem a konyhába mikor kijött végre Bence.
-Szerintem haza utazok.
-Miért??
-Hát akkor egy nyomorék vagyok, hogy elfelejtettem, hogy Laura ma ment Dáviddal Görögbe, csak ugye mostanság nem beszéltem vele sokat..
-Hát és miért mennél haza? Ha ott nem tudsz lenni ahogy már mondtam itt lakhatsz!! Nem muszáj elmenned!
-Jó de.. - nem tudok semmilyen kifogást csak tudom, hogy Bence többet érez irántam és én is iránta.. és nem akarom elveszíteni, tönkretenni a barátságunkat.
-Végülis ahogy neked jó.. Tudod, hogy bárhogyan is döntesz támogatlak.
-És ezt nagyra értékelem meg azt is, hogy szeretnéd, hogy itt lakjak.. csak most hozzuk el a cuccaimat..
-Rendben.. akkor lassan indulhatunk csak reggelizek. Te nem vagy éhes?
-Öö.. nem. Majd veszek valamit a pékségbe később.
Mikor már teljesen elkészültünk indultunk a cuccaimért. Ekkor már fél 12 volt..
Az út Olivér felé csendes volt és rövid. Mikor megláttam a bérházat akkor kezdtem el izgulni, hogy Oli vajon mit vág a fejemhez, miért vagyok Bencével, de már nem is érdekelt mit gondol.
Próbáltam minnél lassabban lépcsőzni felfelé, de csakhamar az ő ajtaja előtt álltunk és Bence már csengetett is.
Az ajtót szinte rögtön ki is nyitották.. és mikor megláttam, hogy nyitotta ki azt hittem elájulok..