A költözés

Én nagyon is tudtam, hogy ki ő.. de ő nem tudta ki vagyok.
Csak értetlenül nézett.. hogy ki ez a lány Bencével.
-Hello Ági. - köszönt Bence.. Én pedig meg se szólaltam csak mentem előre Ágit fellökve. Nem hallottam, hogy mondott volna valamit csak mentem arra amerre hallottam a hangokat, ami a fürdőböl hallatszódott. Valaki zuhanyzik, biztosan Olivér..
Megragadom a kilincset és berontok..
-A cuccaimért jöttem! - a függöny mögül Olivér feje bukkan ki. Tekintete nem mond sokat, mintha már várt volna rám de még is meglepődött volna.
-Oké. De elsőnek megengednéd, hogy felöltözzek? - zárta el a vizet és kijött a függöny mögül, mire én becsuktam a szemem és elfordultam.
-Bocs. - azért na, már nem vagyunk együtt..
Mintha meg se hallotta volna.. És én sem őt csak hirtelen egy kéz nyúlt el mellettem és az ajtót nyitotta ki..
-Mehetsz. - mondta.
Mikor kiértem Ági szinte az ajtó előtt állt.
-Mit képzelsz, hogy bemész mikor a pasim bent fürdik??
-Hmm, tegnap még az én pasim "is" volt..
Erre Ági megdöbbenve nézett rám és hátat fordított nekem, a "szobánkba" ment.
Odamentem Bencéhez és megöleltem, majdnem elsírtam magam de próbáltam erős lenni.. nem akartam mutatni Olinak, hogy fáj..
Bence a hátamat simogatta.
El is eresztettem és gondoltam megkeresem a bőröndöm, ami a konyhában volt a szekrény mögött.
Letörölgettem kicsit és Olivér már ki is jött a fürdőből. Bencéhez ment majd lekezelte és a szobába vette ő is az irányt..
Mentem én is utánuk, hisz ott voltak még a ruháim, az ékszereim.. tehát elég sok minden.
Beérve a szobába látom, hogy Ági az ablakon kifelé néz és Olivér hátulról megöleli majd vállára hajtja fejét és súg neki valamit.. Amire Ági felém jön majd ki a szoba ajtaján és végül távozik a lakásból.. VÉGRE..
-Elküldted?
-Nem csak mondtam, hogy jöjjön vissza később. - és kacsintott.. De egy fasz.. Még előttem így mondja mikor.. Á mindegy.. Egyre jobban fáj, hogy ennyi volt a 3 hónap, ennyi voltam én neki.
-Akkor én össze is szedem a dolgaim..
-Nyugottan.
Elég sok ideig tartott míg mindent összeszedtem, addig Bencével beszélgettek, nevettek is.
Majd "otthon" megkérdezem min nevettek annyira, bár nem hiszem, hogy rajtam.
-Kész vagyok.
-Jó lassú voltál.
-Mivel nem segített senki. - néztem a két fiúra.
-Hát akkor már mehetünk is. - mondta Bence és nyitotta is az ajtót. Kezét nyújtotta felém, a bőröndre nézett.
-Majd viszem én. - és mosolygott. Odaadtam neki, majd kimentem az ajtón.
Míg Bence és Olivér lekezelt egymással én néztem az ajtót, amit lehet utoljára látok..
-Szia Csibi. - mindig így hívott.. Meg kiscsibém..
De én nem köszöntem csak amikor már lábam elhagyta az első lépcsőfokot hátra néztem, láttam, hogy még mindig néz.. én pedig bemutattam neki és mentem előre. Csak jussak már ki végre ebből a bérházból és ne lássam többet..
Mikor kiértünk akkor már korgott egyet a hasam.
-Éhes vagyoook.
-Nem reggeliztél, ne csodálkozz. - néztünk egymásra Bencével majd belékaroltam és így mentünk a közeli pékséghez, ahol vettem 2 csokis kuglófot.
-Ezt imádom. Kérsz?
-Egy kicsit. - törtem le egy darabot majd beleadtam a szájába. Bólogatott, hogy jó.
-Kell még?
-Nem, köszi. - mondta teliszájjal.
-Nem illik teliszájjal beszélni. - de nekem is tele volt..
-Aha tényleg nem. - nevettünk. Legalább hazafelé elszórakoztunk. Most mintha város néző úton lettünk volna. Mutogattunk mindenre, a házakra az emberekre én még a galambokra is.
Össze-vissza mondtunk minden hülyeséget, néha már röhögőgörcsöt kaptam. Vágta nekem a fejeket és én is neki. Egyszer majdnem elütött minket egy kocsi, ahogy nekimentem Bencének a nevetéstől.